Hajdina élettani hatása

Történelme, jellemzői: 

A hajdina Közép-Ázsiából származik, ezért kapta a "tatárka" nevet.

 Európába a keresztesek hozták be.

A hajdina valójában nem gabona, hanem a keserűfélék közé tartozik. 

Azért szokás gabonaféleként említeni, mert felhasználása ezekkel megegyezik.
A hajdina olyan esszenciális aminosavakat is tartalmaz, amelyeket az emberi szervezet nem, vagy csak igen kis mennyiségben tud előállítani 

Elkészítési módja: 

Főzés előtt forrázzuk le, hagyjuk állni 10 percet, majd öntsük le a maradék vizet, és kétszeres mennyiségű vízben tegyük fel főni.

A leforrázás nélküli főzés egyes vélemények szerint egy modern kori súlyos megbetegedést, a fényérzékenységet okozhatja. 

Vitamin- és tápanyagtartalma: 

Kalcium-, foszfor- és káliumtartalma jelentős.

 Nagy mennyiségben tartalmaz rutint (P-vitamin), amely vízben oldódó antioxidáns vegyület. 

A rutin 

• erősíti a kötőszöveteket, 
  
• védi a szívet és az érrendszert; segíti a sejtfal regenerálódását; 
  
• csökkenti a hajszálvérzések kialakulását. 
  
• Védelmet nyújt a rákkeltő anyagok ellen is, csökkenti a bélhámsejtek kóros szaporulatát.
  

Egészségügyi hatása: 

Gyógyhatású növényként eredményesen lehet használni az érrendszeri megbetegedéseknél. 

A szervezetet melegítő és az emésztési bántalmakra jótékony hatásáról ismert. 

Javulást eredményez depressziós betegeknél, különlegessége, hogy egyszerre fejt ki nyugtató és serkentő hatást. 

Az újabb eredmények szerint rendkívül hasznos alapanyag cukorbetegség és gluténérzékenység esetében is.

Hasznosnak találtad az ismertetőt?

Ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel!